A népmesék világa az egyszerű emberek igazságkeresése és a lét “mai” állapotának magyarázata. Örök vágyakozás arra, hogy a jóság, az igazság győzzön. A legszegényebb, legkisebb, leggyengébb legény, leány királyfi, koldus, állatka próbálkozása érjen szerencsés véget. Példabeszéd a jóság és a gonoszság folyamatos, fel-feltámadó küzdelméről. A 12 történet mondanivalója a magyar népmesék világára emlékeztet. Bár egzotikus tájakon utazunk, távoli vidékek állatainak és embereinek sorsának – többnyire – csattanóval végződő sikeres vagy megnyugtató, megérdemelt beteljesüléséért izgulhatunk.
A lehetetlen utáni makacs vágyakozás tragédiába torkollik (A szivárvány).
A kicsi, okos állat segít a bizonytalan, megrettent fiúnak (Lokitoyo).
Az öregasszonyt hiába húzza ki a csávából az itt cseppet sem vérszomjas oroszlán, a vénlány hálátlan lesz hozzá.
A csodálatos szépségű fehér lány, Fatima legendájában a Csörsz árka mondájának motívumai csillannak fel.
Ha egy találós kérdésre adandó választól függ az ember sorsa, akkor felettébb találékonnyá válik (Mi történik a vén Holddal?).
Afrikában nem Prométheusz lopta el az istenektől az embereknek a tüzet, hanem más úton került hozzájuk (Az Usiri tűz).
A jelen magyarázata a múltban keresendő: A leopárd és a sakál vetélkedése, A Száj meg a Kéz kölcsön kenyér visszajár esete, Mawu és az ő három gyermeke erre a legtanulságosabb példa.
A Szép és a Bestia megható története – a kedvencem ebből a kötetből – fordulatos, megszívlelendő bölcsességekkel teli változata a Szépség és a Szörnyeteg témájának.
” …az emberek tetteit vagy vissza kell fordítani, vagy át kell formálni, vagy tenni kell ellenük valamit, mert azok sohasem tökéletesek; de a Jó Isten tetteivel semmit sem kell tenni, mert azoknál tökéletesebb nincs. [...]
- A második igazság: egyszer látni a saját szemeddel, többet ér, mint kétszer hallani a saját füleddel, mert a látás a legfőbb emberi érzék, és mert a személyes tapasztalat mindig biztosabb, mint a másoktól hallott. [...]
- A harmadik igazság: lehet hazudni, hogy feleségül végy egy lányt, de nem hazudhatsz, hogy megtarts egy feleséget.”
“… jobb a pokolba menni, ahol úgy szórakoznak, mintha a bolondokházában lennének, mint a Mennyországba, ahol úgy unatkoznak, mintha kolostorban élnének. [...]
- A második igazság: nem kell barátok keresésére fecsérelni az időt, mert évekre van szükség, hogy szoros barátság alakuljon ki, de elegendő egyetlen egy nap, hogy örökös gyűlölködés szülessen, mert egyetlen élőlény sem érdemli meg, hogy egy másik feláldozza érte a boldogságát, és még kevésbé, hogy meghaljon érte.
Ismét megállt, hogy böfögjön, krákogjon, köhögjön, tüsszögjön, köpködjön és néhány groteszk tánclépést tegyen, mielőtt folytatná:
- A harmadik igazság: úgy kell élni az életünket, ahogyan minekünk tetszik, nem törődve azzal, hogy mi lesz utána, mert a mai gatya többet ér, mint a holnapi nadrág; mert nem szabad feláldozni azt, ami van, azért, ami csak lesz; nem kell elengedni azt, aki birtokol, hogy elkapjuk azt, aki lop.”
A vadász meg a párduc meséjében ismét a vadállat a bölcs, az ember meg esendő. A zárótörténetben ismét bebizonyosodik, hogy “Nem használ a tanács, ha nincs követője!” .
A 44 oldalas gyűjteményt a Magyar Elektronikus Könyvtárból töltöttem le, s az Amazon Kindle ebook-olvasón olvastam el. 
